Az idő

A mutató halad rendületlenül. Az óra tehát jár.
De az idő lassan öregszik, néha meg-megáll...

És mikor az idő végleg megáll,
Az nem élet lesz, s nem is halál.
Egy gigantikus fénykép az univerzum.
Nem folyik többé sör, bor, se rum.

Ezért ne sírj, kérlek, és mosolyogj szépen,
Mert hülyén fogsz mutatni az utolsó képen.
A hirtelen megálló idő belémmart.
Az eső elmossa a könnyeket és a kutyaszart.

Az utolsó képre térjünk vissza.
Van aki éppen a sörét issza.
Van aki dolgozik, zabál, vagy szeret.
Ostoba a világ, nekem elhiheted.

Ezért ne sírj, kérlek, és mosolyogj szépen,
Mert hülyén fogsz mutatni az utolsó képen.
A hirtelen megálló idő belémmart.
Az eső elmossa a könnyeket és a kutyaszart.

Én minden pillanatom úgy élem át.
Hogy várom a vaku vakító villámát.
Miközben boldogan mosolygok a kamerába,
Ezreknek nyílik sikolyra a szája.

Ezért ne sírj, kérlek, és mosolyogj szépen,
Mert hülyén fogsz mutatni az utolsó képen.
A hirtelen megálló idő belémmart.
Az eső elmossa a könnyeket és a qtyaszart.

A sok döbbent arc közt én leszek az egyetlen,
Aki jól mutat azon a pándimenzionális fényképen...

Elhagyott a félelem

Most dobtak el: lezuhant fáklya
Felemelem lehajtott fejem.
Most már elhagyom a lelkem is,
Mert elhagyott a félelem.

Rettegő szemeim ragyogtak,
Mint a téli csillagok.
Elhagyott engem már minden,
Mert a félelem elhagyott.

Élni, míg élünk, ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel, ha fáj?

Nyitott sírokat léptem át
Sok halálos éjjelen.
Fogaim sem vacognak többé,
Mert elhagyott a félelem.

Most már rosszabb vagyok, hidegebb,
Mint az elrejtett halott.
Nem érzem, hogy élek már,
Mert a félelem elhagyott.

Nagyot akarjunk, forrjon az agyad,
Tudjuk, milyen kicsi a nagy.

Élj türelemmel, hallgass, ha fáj!
Várd meg, hogy jöjjön a Halál!

Indián lány

Reklámkommandó

A TV-ben a Rádióban folyik a kábítás.
Jól szervezett céltudatos nagyüzemi agymosás.
Olcsó kocsi, csodakenõcs, forradalmi kiskanál.
Ha nem vigyázol a reklámkommandó téged is megtalál.

Már tisztul a kép, akciós zenegép.
Csak egy cipõt még! Ami van nem elég!

Akár… 100 forinttól már…
Akár… Akár mától
128,5 %-al dúsabb lehet a szempillád

A zoknikartell, a pelenkaholding diktálja az árakat.
A mammutcégek háborújában te leszel az áldozat.
Leárazott gumicsirke, alapvetõ szükségleted.
Két raklapban fóliázva óccsóér' megveheted.

Már tisztul a kép, akciós zenegép.
Csak egy cipõt még! Ami van nem elég!

Akár… 100 forinttól már…
Akár… Akár mától
128,5 %-al dúsabb lehet a szempillád.

Fogyassz tejet, fogyassz light sört, fogyaszd le a hájadat!
Grátiszba kapott pálinkával növelheted májadat.
A reklámkommandó ajánlata: gyorsfagyasztott menyét.
A bónusz benne 10 dekányi E 147.

Már tisztul a kép, csak egy tv-t még!
Még egy videót! Ki ne hagyd az akciót!

Akár… 100 forinttól már…
Akár… Akár mától
128,5 %-al dúsabb lehet a szempillád.

Kispál-dal

Szerény véleményem szerint
Egy ismerős dallam jön megint.
Nem lát a szem, a fül nem hall,
Ez lehetne akár egy Kispál-dal.

Túl gyorsan pereg a film az életem.
Magamtól mindig egyre azt kérdezem,
Az élet néha mér' olyan szar?
Ez lehetne akár egy Kispál-dal.

Jó lenne, ha a dalba nő is jutna:
Emese, Márta, esetleg Jutka
Átúszott a folyón, a buszra várt tavaly.
Ez lehetne akár egy Kispál-dal.

Lassan elfogynak a rímek a 'dal' szóra.
Nem tudom, kivel s hol alszom ma.
Nem tudja a jobb ágy, mit (t)akar a bal,
Ez lehetne akár egy Kispál-dal.

Jó lenne, ha a dalba nő is jutna:
Emese, Márta, esetleg Jutka
Átúszott a folyón, a buszra várt tavaly.
Ez lehetne akár egy Kispál-dal.

Az ellenőr döbbenten néz majd Rád,
Hisz a bérlettokban a nagymamád.
Elmálló morzsába legyezget a hal.
Ez lehetne akár egy Kispál-dal.

De ha együtt is kelünk fel éhesen,
Egyedül indulok el, édesem.
Tejjel kifli, megyek a boltba.
Ez lehetne akár egy Kispál-nóta.

Nemsokára itt van az utolsó hangjegy.
Ez a Kispálosdi nekem nem megy,
Pedig ezt gyakorlom tegnap este óta.
Ebből se lesz már Kispál nóta.

Középszerű senki

De szeretnék egyszer végre
Írni egy jó verset,
Amitől majd kivirágzik,
S rámmosolyog a lelked.

De mindenféle zagyvaság,
Közhely jut az eszembe.
Odamegyek a tükörhöz,
S magammal állok szembe.

Egy középszerű senki vagyok,
Kis szürke veréb,
Akinek egyetlen múzsa
Sem fogja a kezét.

Nem mutat utat senki sem
Az ingoványos talajon,
Ami a költészethez vezet
Egy hideg, ködös hajnalon.

Hát ellopkodom azt, amit
Más költők már leírtak.
A lényeg, hogy ezek az illetők
Legyenek régóta halottak.

Üssük fel hát a Burns-kötetet
Mondjuk a tizedik oldalon!
"Az nem lehet, hogy mint a jég,
A szíved, Mary Morison."

Egy középszerű senki vagyok,
Kis szürke veréb,
Akinek egyetlen múzsa
Sem fogja a kezét.

Nem mutat utat senki sem
Az ingoványos talajon,
Ami a költészethez vezet
Egy hideg, ködös hajnalon.

Látomás

Éjféli órán láttam angyalt holtan.
Láttam magamat, mikor még nem voltam.
A Holdat a Nappal láttam összebújni.
Láttam fehér szívet vörösre fakulni.

Láttam napnyugatról Napot kelni este.
Láttam Halott embert Életet keresve.

Zuhanni láttam égből eső-márványt.
Láttam az egeken fekete szivárványt.
Láttam már öngyilkost vidám, büszke kedvvel.
Láttam már sírgödröt tele szerelemmel.

Láttam visszafordult óra-mutatókat.
Láttam perzselését sosekapott csóknak.

Láttam már tengeren növő őserdőket.
Láttam, ki sose lesz, a holnapi nőmet.
És bolondot is látok, ki szerethet téged.
Látom a szívemet, neked most véged.

Az én csajom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.
Álljon elém izzó, forró nyárban,
Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.

Legyen kirugdalt, kitagadott céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk,
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha a Földön a tűz mindent eléget,
Repüljük együtt be a mindenséget.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk,
Édes gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba',
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Mindig imádjon, egyformán szeressen,
Könnyben, mocsokban, szenvedésben, szennyben.
Ha minden álmom végleg semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Ha a Földön a tűz mindent eléget,
Repüljük együtt be a mindenséget.

Kifestett arcát angyalarcnak látom.
Mindenem Ő lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig nevetnénk a széthulló világot.

Együtt nevetnénk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást átölelve.
Meghalnánk majd. Bűn és szenny az élet,
Csak ketten voltunk tiszták, hófehérek.

Ha a Földön a tűz mindent eléget:
Repüljük együtt be a mindenséget.

Baljós árnyak

Átvágok az égigérő panelházak
Rég kiégett gyepén.
Az össze-vissza cikázó csótányok
hátán megcsillan a holdfény.

A bogarak ropognak a lábam alatt,
De azonkívül halálos csönd.
Baljós felhők hatalmas csapata
Gyűlik az égen odafönt.

De eljön a hajnal nemsokára,
Akkor nem nézek gyanúsan bokorra, fára.
Minden olyan lesz, amilyen volt.
Nem támad fel, aki megholt.

Hollywoodban eközben nappal van,
A filmlaborban a polcon sok lombik.
Ebből kelnek ki jövő hétre a
Sorozatgyilkosok és a zombik.

Akik az óceánt átrepülve
Rám várnak majd egy sötét este.
Elbújnak a lépcsőházban
Őrületben, gyilkolási lázban.

Eközben magamat nyugtatom,
A jövő hét még messze van.
Semmitől se kell tartanom,
Folytatom az utamat nyugodtan.

Gyéren világító lámpák között
Vihogó denevérek szállnak.
Végre haza érkezem,
Ám megrémítenek különös árnyak.

És a lift éppen nem működik,
A folyosói lámpa sem ég.
Lehet, hogy a jövő hét,
S vele a repülő itt van rég?

S ők az óceánt átrepülvén
Rám várnak most ezen a sötét estén.
Elbújtak a lépcsőházban
Őrületben, gyilkolási lázban.

Csillagos éj

Ha leszáll az est, felveszed a ruhád,
És indulsz az éjszakába.
Rengeteg gond nyomja a vállad,
De fütyülsz a nagyvilágra.

Egy biztos a haverok várnak,
s a lány ki szeret téged.
Nézz fel az égre,
és szemedben ég
az összes csillag fénye.

Éj, csillagos éj, gyönyörű szép ahogy rádtalál.
Valami vár, valaki vár, valahol várja hogy rátalálj.

Sok érzés van a szíved mélyén,
mit nem mondtál el még másnak.
Az élet mindig egy napból áll,
ezért élj mindig a mának!

Egy biztos a haverok várnak,
s a lány ki szeret téged.
Nézz fel az égre,
és szemedben ég
az összes csillag fénye

Éj, csillagos éj, gyönyörű szép ahogy rádtalál.
Valami vár, valaki vár, valahol várja hogy rátalálj.

Az Élet, a Mindenség meg Minden

Mi a halál, mi az élet?
Mi a forrás, mi engem éltet?
Miért érdekel, miért gondolom?
Mi vár rám a túloldalon?

Szélte, hossza, magassága,
Fizikusok igazsága.
Színkavalkád, formatenger.
A rejtélyes majomember.

Az Élet, a Mindenség meg Minden.
Vitázol, hogy van-e Isten?
Miért vagy, és miért van Ő?
A válasz mindig: 42.
Az Élet, a Mindenség meg Minden.
Tér és anyag minden szinten.
A Big Bang szülte vagy a Teremtő?
A válasz mindig: 42.

Édes íze lopott csóknak.
Fanyar vére vörösbornak.
Miért szép és mitől finom?
Megmagyarázni úgysem tudom.

Hol kezdődött, hol a széle?
Mikor lesz már világvége?
Mi lesz a testtel s a lélekkel,
Ha odafent minden jegy elkel?
Az Élet, a Mindenség meg Minden.
Vitázol, hogy van-e Isten?
Miért vagy, és miért van Ő?
A válasz mindig: 42.
Az Élet, a Mindenség meg Minden.
Tér és anyag minden szinten.
A Big Bang szülte vagy a Teremtő?
A válasz mindig: 42.

Hogy végződik? Mi lesz velem,
Ha mindezt már nem érzékelem?
42 : ez a válasz.
Ennél jobbat nem találhatsz.

Az Élet, a Mindenség meg Minden.
Vitázol, hogy van-e Isten?
Miért vagy, és miért van Ő?
A válasz mindig: 42.
Az Élet, a Mindenség meg Minden.
Tér és anyag minden szinten.
A Big Bang szülte vagy a Teremtő?
A válasz mindig: 42.

Necropolis

Nekropolisban zene zendült
Egy őrült, őszi napon.
Én már meghaltam akkor régen,
S feküdtem a ravatalon.

Nyílt az ajtó. Csöndben belépett
Valaki és nevetett.
Valaki, kiért sokat sírtam
S akit halottan is szeretek.

R: Megsimogatta sárga arcom
Kacagott és kacagott:
Szerelmem, hát idekerültél?
Egy szemétdomb a ravatalod?

Hát nem emlékszel már a fényre,
Mely déli sírokra száll?
Itt a pokolban csúf az élet
S ezerszer csúfabb a halál.

Gyere innen Necropolisból,
Gyere, halottam, énvelem,
Itt nem lehet szépet álmodni,
Itt nincsen könnyes, nagy szerelem.

R: Kezeim puhán megfogta
Kacagott és kacagott
Azóta én nem vagyok
Se élő, sem halott.

Balatoni nyár II.

Döglött halak fekszenek a parton.
Hangyák masíroznak Keleten, Nyugaton.
A lemenő nyári nap ontja a meleget.
Legyek szívogatják a halott szemeket.

Felpuffadt, elgörbült testüket nézem.
Ilyen az elmúlás, eszembe vésem.
Legrosszabb formád ilyenkor mutatod,
Már az élet-halál kérdést sem kutatod.

R: A balatoni nyár mindig eljött.
Nincsenek szülők, és nincsen felnőtt.
Végtelen az idő, végtelen a tér.
Az a két hónap mindent megér.

Csak egy összetákolt, szétbomló test,
Ami ebben az állapotban gyanúsan fest.
Majd lefoszlik róla a felesleges anyag.
Meg a lélek is, csak a csontváz marad

Lágy nyári szellő kél a nádas felett.
A múlt képei megrohannak a jelenkor helyett.
Újra itt van egy balatoni nyár,
De amilyen volt, soha nem lesz több már.

R: A balatoni nyár mindig eljött.
Nincsenek szülők, és nincsen felnőtt.
Végtelen az idő, végtelen a tér.
Az a két hónap mindent megér.

Emlékszel arra a két balfasz srácra,
Akik egész éjszakákat áthorgászva
Vággyal telve bámultak az égre.
Akadjon horogra egy nő is végre!

GG már meghalt, és én is kicsit Vele
Ha rágondolok, a szívem szakad bele.
Mert akkor se köpött, mikor szarrá verték.
Sosem felejtem azt az iszonyú estét.

Kisértet lány

Szellemteste tekereg az ágyon
Évezredek óta csak Rá vágyom
Egy álom-utazás segíthet felejteni
Szállj be a kocsiba, vágjunk neki!

Az álom valóság, a valóság álom
A kulcsot leejtem és nem találom.
Vakít a fényszóró, a motor már jár
Az éjszakának lassan vége már.

R: Egy kisértet lány kisért a múltból
A kis édes hazáig kisért a múltkor
Ha feltűnik előttem, kitör a frász
Remeg a kezem, a hideg kiráz.

Kapcsold az ötödik sebességet
Ez az álom talán sosem ér véget
Az Eiffel-torony világít a távolba'
Ezerkétszáz légvonalban számolva.

Gyerünk, gyerünk! Taposs hát bele!
Ha Te lennél itt, most nem lennék Vele.
Vörös ruhád lobogna a szélben,
A hajad túl rövid, hogy beletépjen.

R: Egy kisértet lány kisért a múltból
A kis édes hazáig kisért a múltkor
Ha feltűnik előttem, kitör a frász
Remeg a kezem, a hideg kiráz.

A bajuszos rendőr bután bámul
Ha meglátja Őt az ülésen hátul
Most ne veszítsd el a fejed!
Mássz előre! Ott van a helyed.

Emléked ismét elkapott, utolért
Nem felejtem, elhagytál egy senkiért
Te csak nyomjad, nyomjad! Örök talány,
Miért üldöz engem egy kisértetlány.

R: Egy kisértet lány kisért a múltból
A kis édes hazáig kisért a múltkor
Ha feltűnik előttem, kitör a frász
Remeg a kezem, a hideg kiráz.

Lehettem volna

Lehettem volna, fű a réten
Kavics egy patak hűs vizében
Széllel bélelt viharfelhő
Strandon felejtett napernyő

Lehettem volna öntudatlan
Vasdarab egy ház falában
Mozdulatlan kőbezártan
Egy tégla is lehettem volna

Lehettem volna fehér angyal
Sötét szívvel, nagy szarvakkal
Húsba tépő szöges korbács
Tiszta vízű hegyi forrás

Lehet hogy minden tisztább lenne?
Vajon ez volt-e Isten terve?
A rongyos élet másról szólna
Ha nem embernek születtem volna

R:Nem lenne pártállásom
Se főnököm se vallásom
Nincs háziállat, se feleség
Se kamatadó, se nyereség
Hiányozna a szemed fénye
A májusi fű buja színe
A rongyos élet másról szólna
Ha nem embernek születtem volna

Rock ’n’ Roll sztár

Nincs TV-m, de van zongorám,
Egy csomó ruhám, ami nem jó rám.
Elveszett kulcsok és pénztárcák,
Megtalált szerelmek, szépek és rondák.

Homályos üvegen át a múlt időt nézve
Nincsen semmi, ami a jelennek része.
Elfeledett emlékek, kitalált képek,
Ha a múlt szivárványhídjára lépek.

R: Válassz magadnak jelmondatot,
Egy jelmondat válasszon Téged.
Írd ki a szobád falára vérrel:
Az élet sosem ér véget.
Én vagyok, akire a világ vár,
Egy meg nem értett rock'n'roll sztár.
Én vagyok, akire a világ vár,
Egy meg nem értett rock'n'roll sztár.

Vadgesztenye fák közt keskeny út.
Futok utánad és az eszembe jut
A zongora, amit tőled kaptam,
De aztán valahol mégis elhagytam.

Az életed egy meglesett titok.
Nem tartogat semmit, ennyit tudok.
De mi is eltűnünk egy idő után,
Akkor kisírt szemmel nézel bután.

Ref.

Bíbor eső hullik a buzi hercegre.
Meztelen szőke nők napszemüvegbe'.
Szőke fickó repülni tanulni készül,
De szabadon esik szárnyak nélkül.