Ezt a ritka fajt jelenleg kihalás fenyegyeti, mert ahány turista csak megfordul a Genitáliában, mind a híres helyi csemegére feni a fogát: roston sült irkászpecsenye tentamártással. Megint a szokásos emberi észjárás: ha mi eszünk meg lényeket, akkor minden a legnagyobb rendben van, de ha fordítva történik, akkor lármát csapnak, segítségét ordítoznak, büntető expedíciókat követelnek. Pedig minden olyan vád, hogy az állat- vagy növényvilág ármányos és cselszövő hajlamokat mutat, csak antropomorfizáló képtelenség.
Ha a bérci becsapka, mely külsejét tekintve korhadt fatörzshöz hasonlít, megfelelő pózban a hátsó lábaira állva útjelző táblának tetteti magát a hegyi ösvényen, kőomlásba küldi az arra járókat, majd amikor azok a szakadékba zuhantak, lemegy táplálkozni, ha, ismétlem, így tesz, akkor csakis azért, mert a Rezervátum karbantartó részlege nem törődik az útjel- zésekkel, a táblákról lepereg a festék, ezért korhadnak el, és hasonlítanak a bérci becsapkához. Minden más állat is így tenne az ő helyében. A magyarországi Alföld nevű város* hírhedt délibábjai kizárólag az emberek alantas hajlamainak köszönhetik létezésüket. Újabban a hortobágyi forrókák hallatlanul elszaporodtak. A forrókabozótok fölött a művészien fölhevített levegő hajla- dozása kocsmadélibábot varázsol a turisták elé, ami nem egy jövevény vesztét okozta. Azt mondják, mindez a forróka hibája. De vajon az elbűvölt délibábok miért nem iskola, könyvesbolt vagy kultúrház formájú- ak? Miért mindig csak szeszkimérő helyek láthatók? Mivel a mutációk nem egyirányú- ak, kétség sem fér hozzá, hogy a forrókák eleinte mindenféle különböző délibábot produkáltak, de azok a forrókák, amelyek ismeretterjesztő klubot, könyvtárat, vagy önképzőkört mutogattak az arra járóknak, rövid úton éhen haltak, és csak a kocsmás alfaj maradt életben (thermomendax spiritu- osus hallucinogenes, Antropophages család). A tökéletes alkalmazkodás, ez a valóban csodálatos jelenség, amely lehetővé teszi a forrókáknak, hogy a ritmikusan kibocsátott meleg levegőből délibábot varázsoljon, ékesszóló vádirat a mi hibáinkról. A kocs- maforróka természetes kiválogatódását maga az ember okozta sajátosan gyarló természetével. Felháborított egy olvasó levél, amelyet a Hortobágyi Hírlap közölt. A lap olvasója azt követeli, hogy irtsák ki mind a forrókát, mind a susogó gyilkokat, a henye fültépeket, a lappangó fujtonyokat, a villamos sivalgókat. Ez utóbbi, hogy magát és utódait megmentse az idegtépő lár- mától, mellyel a turisták rádióinak özöne megmérgezi az erdei csöndet, a természe- tes kiválogatódás útján olyan alfajt fejlesz- tett ki, amely zavarja a különösen zajos rádióműsorokat, kiváltképpen a rapzenét. Nem szeretnék olyan benyomást kelteni, mintha a Föld minden állatát és növényét érinthetetlennek tartanám. Kétségtelen, hogy a fülbemászó harapka, mordályos reterát, az ínyenc szemkivájka, a srófos albebúj, a tetemlő rothasz, vagy a befallak bármilégy nem ébreszt igazán meleg rokonszenvet.

*Az eredeti műben nem (és a fordításban sem) Magyarország és nem is az Alföld szerepel. Ez csakis a fordítás fordításában olvasható. Csakis így fordulhat elő az Alföld városként való félreértelmezése